tus

See also: TUS and tús

Albanian

Etymology

From Proto-Albanian *tutja, cognate to Old Norse þeya (“to melt”), Old High German douwen (“id”), with 'being silent' as an intermediary stage of semantic development[1]. Alternatively related to tund[2].

Verb

tus (first-person singular past tense tuta, participle tutë)

  1. to frighten

References

  1. ↑ A Concise Historical Grammar of the Albanian Language, V.Orel, Koninklijke Brill ,Leiden 2000, p.470
  2. ↑ Çabej, E. 1976a. Studime Gjuhësore II, Studime Etimologjike në Fushë të Shqipes, A-O. Prishtinë: Rilindja, p.198

Asturian

Alternative forms

Etymology

From Latin tussis, tussem.

Noun

tus f (plural tus)

  1. cough (expulsion of air from the lungs)

Catalan

Verb

tus

  1. third-person singular present indicative form of tossir
  2. second-person singular imperative form of tossir

Cornish

Etymology

From Proto-Brythonic *tʉd, from Proto-Celtic *toutā, from Proto-Indo-European *tewtéh₂.

Noun

tus m pl

  1. people, persons

See also

Danish

Alternative forms

Noun

tus c (singular definite tussen, plural indefinite tusser)

  1. felt-tip pen

Inflection

French

Pronunciation

Verb

tus

  1. first-person singular past historic of taire
  2. second-person singular past historic of taire

Participle

tus

  1. masculine plural of the past participle of taire

Anagrams

Hungarian

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈtuʃ]
  • Hyphenation: tus

Etymology 1

From German Tusche (“Indian ink”), from tuschen, from French toucher.[1] First attested in 1782.[1]

Noun

tus (plural tusok)

  1. Indian ink (black ink made from lampblack)
Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative tus tusok
accusative tust tusokat
dative tusnak tusoknak
instrumental tussal tusokkal
causal-final tusért tusokért
translative tussá tusokká
terminative tusig tusokig
essive-formal tusként tusokként
essive-modal — —
inessive tusban tusokban
superessive tuson tusokon
adessive tusnál tusoknál
illative tusba tusokba
sublative tusra tusokra
allative tushoz tusokhoz
elative tusból tusokból
delative tusról tusokról
ablative tustól tusoktól
Possessive forms of tus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tusom tusaim
2nd person sing. tusod tusaid
3rd person sing. tusa tusai
1st person plural tusunk tusaink
2nd person plural tusotok tusaitok
3rd person plural tusuk tusaik
Derived terms
  • tuskihúzó
  • tusrajz

Etymology 2

From German Tusch, possibly from tuschen.[1] First attested in 1784.[1]

Noun

tus (plural tusok)

  1. (music) flourish (ceremonious passage)
    • 1848, Sándor Petőfi, Lehel vezér, canto 1, stanza 46, lines 5–8:
      És mikor vége lett a jókivánságnak, / A muzsikusok rá hangos tust huzának, / A sok összeveszett hang forgott a légben, / Mint a por a forgószélnek örvényében.
    • 1869, Mór Jókai, A kőszívű ember fiai, part 1, chapter 1:
      A háttérbe állított egyiptomi zenekar vezetőjének nyirettyűje a levegőbe volt emelve, hogy amint a tósztnak vége szakad, friss lelkesüléssel rándítsa rá a pohárzaj-elnémító tust, […]
    • 1892, Mór Jókai, Rákóczy fia, chapter 15:
      De még fényesebb volt a pékek parádéja […] Császári lovasság kísérte őket elöl-hátul, közben céhzászlókat emelve, s a hírhedett pékbillikomot ürítgetve, járultak a daliás péklegények nagy muzsikaszóval, s minden pékbolt előtt riadó tust húzattak, égre emelt kardokkal esküdve, hogy míg a nap az égen jár, nem lesz a világon párja a bécsi császárzsemlyének és perecnek!
  2. (obsolete) drinking to someone's health
    Tust ittak az egészségére. — They drank to his health.
Declension

Same as above.

Etymology 3

From German Dusche (“shower”), from French douche (“shower”).[1] First attested in 1900.[1]

Noun

tus (plural tusok)

  1. shower
Declension

Same as above.

Derived terms

Etymology 4

From the dialectal tusa (“large end of a stick”), of unknown origin.[1][2] First attested in 1838.[1]

Noun

tus (plural tusok)

  1. butt (of a rifle)
  2. (dialectal) large end of a stick
Declension

Same as above.

Synonyms
  • (butt): agy, puskaagy, puskatus
Derived terms
  • puskatus

Etymology 5

From French touche (“touch”), from toucher (“to touch”).[1] First attested in 1878.[1]

Noun

tus (plural tusok)

  1. (fencing) touch
  2. (wrestling) fall (instance of being pinned to the mat)
Declension

Same as above.

Derived terms
  • tussol

References

  1. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
  2. ↑ Pusztai Ferenc, Magyar értelmező kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2003, →ISBN

Latin

Alternative forms

Etymology

From Ancient Greek θύος (thúos, “burnt offering”)

Pronunciation

Noun

tūs n (genitive tūris); third declension

  1. incense, frankincense

Inflection

Third declension neuter.

Case Singular Plural
nominative tūs tūra
genitive tūris tūrum
dative tūrī tūribus
accusative tūs tūra
ablative tūre tūribus
vocative tūs tūra

See also

Norman

Noun

tus m (plural tuss)

  1. (Jersey) tuft

Synonyms

North Frisian

Etymology

From Old Frisian tōth.

Noun

tus m (plural tes)

  1. (Föhr-Amrum) (anatomy) tooth

Novial

Pronoun

tus

  1. those (which are genderless)

Somali

Verb

tus

  1. to show

Spanish

Pronunciation

  • IPA(key): /tus/

Adjective

tus pl

  1. plural of tu

White Hmong

Pronunciation

  • IPA(key): /t̪u˩/

Classifier

tus

  1. used for nouns that are long, or persons or animals

Wolof

Wolof cardinal numbers
0 1  > 
    Cardinal : tus

Numeral

tus

  1. (cardinal) zero
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.