utál

See also: utal

Hungarian

Of uncertain origin, perhaps from Proto-Ugric *aktɜ- (“vomiting; vomit”)^[1] + -ál (“frequentative suffix”).^[2]

utál

conjugation of utál

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Infinitive			utálni
Past participle			utált
Present participle			utáló
Future participle			utálandó
Adverbial participle			utálva
Potential			utálhat
Indicative mood	Present	Indefinite	utálok	utálsz	utál	utálunk	utáltok	utálnak
	Present	Definite	utálom én téged/titeket utállak	utálod	utálja	utáljuk	utáljátok	utálják
	Past	Indefinite	utáltam	utáltál	utált	utáltunk	utáltatok	utáltak
	Past	Definite	utáltam én téged/titeket utáltalak	utáltad	utálta	utáltuk	utáltátok	utálták
Conditional mood	Present	Indefinite	utálnék	utálnál	utálna	utálnánk	utálnátok	utálnának
Conditional mood	Present	Definite	utálnám én téged/titeket utálnálak	utálnád	utálná	utálnánk	utálnátok	utálnák
Subjunctive mood	Present	Indefinite	utáljak	utálj or utáljál	utáljon	utáljunk	utáljatok	utáljanak
Subjunctive mood	Present	Definite	utáljam én téged/titeket utáljalak	utáld or utáljad	utálja	utáljuk	utáljátok	utálják
Conjugated infinitive			utálnom	utálnod	utálnia	utálnunk	utálnotok	utálniuk

(With verbal prefixes):

↑ Entry #1719 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.