tört

See also: tort, -tort, and to'rt

Hungarian

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈtørt]
  • Hyphenation: tört

Etymology 1

From the first element of the compound word törtszám (“fraction”). [1]

Noun

tört (plural törtek)

  1. (mathematics) fraction
Declension
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative tört törtek
accusative törtet törteket
dative törtnek törteknek
instrumental törttel törtekkel
causal-final törtért törtekért
translative törtté törtekké
terminative törtig törtekig
essive-formal törtként törtekként
essive-modal — —
inessive törtben törtekben
superessive törtön törteken
adessive törtnél törteknél
illative törtbe törtekbe
sublative törtre törtekre
allative törthöz törtekhez
elative törtből törtekből
delative törtről törtekről
ablative törttől törtektől
Possessive forms of tört
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. törtem törtjem
2nd person sing. törted törtjed
3rd person sing. törtje törtje
1st person plural törtünk törtjenk
2nd person plural törtetek törtjetek
3rd person plural törtjük törtjek

Etymology 2

tör +‎ -t

Adjective

tört (not comparable)

  1. broken
Declension

This adjective needs an inflection-table template.

Verb

tört

  1. past participle of tör
  2. third-person singular indicative past indefinite of tör

References

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.