szinusz

Hungarian

Etymology

Borrowed from German Sinus, from Latin sinus.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsinus]
  • Hyphenation: szi‧nusz

Noun

szinusz (plural szinuszok)

  1. (trigonometry) sine

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative szinusz szinuszok
accusative szinuszt szinuszokat
dative szinusznak szinuszoknak
instrumental szinusszal szinuszokkal
causal-final szinuszért szinuszokért
translative szinusszá szinuszokká
terminative szinuszig szinuszokig
essive-formal szinuszként szinuszokként
essive-modal — —
inessive szinuszban szinuszokban
superessive szinuszon szinuszokon
adessive szinusznál szinuszoknál
illative szinuszba szinuszokba
sublative szinuszra szinuszokra
allative szinuszhoz szinuszokhoz
elative szinuszból szinuszokból
delative szinuszról szinuszokról
ablative szinusztól szinuszoktól
Possessive forms of szinusz
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szinuszom szinuszaim
2nd person sing. szinuszod szinuszaid
3rd person sing. szinusza szinuszai
1st person plural szinuszunk szinuszaink
2nd person plural szinuszotok szinuszaitok
3rd person plural szinuszuk szinuszaik

Derived terms

  • szinuszos

References

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.