parkol

Hungarian

park +‎ -ol^[1]

parkol

(transitive) to park (to bring to a halt)
(intransitive, of a vehicle) to be parked
- 1990, Róbert Hámori, Egérderby, Budapest: Eötvös Kiadó, →ISBN, OCLC 908924874, page 8:
  A dzsip a lépcsőháztól nem messze parkol, balra, ide tessékelnek be, a feszültség azért már oldódik, a rendőrök is érzik, tudják, nincs mitől tartaniuk, épp eléggé elfoglal engem a magam baja, nemhogy szökésre gondoljak.

conjugation of parkol

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Infinitive			parkolni
Past participle			parkolt
Present participle			parkoló
Future participle			parkolandó
Adverbial participle			parkolva
Potential			parkolhat
Indicative mood	Present	Indefinite	parkolok	parkolsz	parkol	parkolunk	parkoltok	parkolnak
	Present	Definite	parkolom én téged/titeket parkollak	parkolod	parkolja	parkoljuk	parkoljátok	parkolják
	Past	Indefinite	parkoltam	parkoltál	parkolt	parkoltunk	parkoltatok	parkoltak
	Past	Definite	parkoltam én téged/titeket parkoltalak	parkoltad	parkolta	parkoltuk	parkoltátok	parkolták
Conditional mood	Present	Indefinite	parkolnék	parkolnál	parkolna	parkolnánk	parkolnátok	parkolnának
Conditional mood	Present	Definite	parkolnám én téged/titeket parkolnálak	parkolnád	parkolná	parkolnánk	parkolnátok	parkolnák
Subjunctive mood	Present	Indefinite	parkoljak	parkolj or parkoljál	parkoljon	parkoljunk	parkoljatok	parkoljanak
Subjunctive mood	Present	Definite	parkoljam én téged/titeket parkoljalak	parkold or parkoljad	parkolja	parkoljuk	parkoljátok	parkolják
Conjugated infinitive			parkolnom	parkolnod	parkolnia	parkolnunk	parkolnotok	parkolniuk

(With verbal prefixes):

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.