lusta

Hungarian

Etymology

Of unknown origin.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈluʃtɒ]
  • Hyphenation: lus‧ta

Adjective

lusta (comparative lustább, superlative leglustább)

  1. lazy

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative lusta lusták
accusative lustát lustákat
dative lustának lustáknak
instrumental lustával lustákkal
causal-final lustáért lustákért
translative lustává lustákká
terminative lustáig lustákig
essive-formal lustaként lustákként
essive-modal — —
inessive lustában lustákban
superessive lustán lustákon
adessive lustánál lustáknál
illative lustába lustákba
sublative lustára lustákra
allative lustához lustákhoz
elative lustából lustákból
delative lustáról lustákról
ablative lustától lustáktól

Antonyms

Derived terms

References

Swedish

Noun

lusta

  1. lust
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.