közeg

Hungarian

Etymology

köz +‎ -eg. Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkøzɛɡ]
  • Hyphenation: kö‧zeg

Noun

közeg (plural közegek)

  1. (physics, chemistry) medium
  2. (formal) agent

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative közeg közegek
accusative közeget közegeket
dative közegnek közegeknek
instrumental közeggel közegekkel
causal-final közegért közegekért
translative közeggé közegekké
terminative közegig közegekig
essive-formal közegként közegekként
essive-modal — —
inessive közegben közegekben
superessive közegen közegeken
adessive közegnél közegeknél
illative közegbe közegekbe
sublative közegre közegekre
allative közeghez közegekhez
elative közegből közegekből
delative közegről közegekről
ablative közegtől közegektől
Possessive forms of közeg
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. közegem közegeim
2nd person sing. közeged közegeid
3rd person sing. közege közegei
1st person plural közegünk közegeink
2nd person plural közegetek közegeitek
3rd person plural közegük közegeik

References

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.