határ

See also: hatar

Hungarian

Etymology

Probably from the verb hat +‎ -ár where the base word means "to go forward, to pierce further into" (the currently used term for this sense is hatol).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈhɒtaːr]
  • Hyphenation: ha‧tár

Noun

határ (plural határok)

  1. limit, boundary
  2. border, outskirts, frontier, verge

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative határ határok
accusative határt határokat
dative határnak határoknak
instrumental határral határokkal
causal-final határért határokért
translative határrá határokká
terminative határig határokig
essive-formal határként határokként
essive-modal — —
inessive határban határokban
superessive határon határokon
adessive határnál határoknál
illative határba határokba
sublative határra határokra
allative határhoz határokhoz
elative határból határokból
delative határról határokról
ablative határtól határoktól
Possessive forms of határ
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. határom határaim
2nd person sing. határod határaid
3rd person sing. határa határai
1st person plural határunk határaink
2nd person plural határotok határaitok
3rd person plural határuk határaik

Derived terms

(Compound words):

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.