fő

See also: Appendix:Variations of "fo"

Hungarian

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈføː]
  • Audio(file)

Etymology 1

From a variant form of fej (“head”). It changed its part of speech from noun to adjective.[1]

Adjective

fő (comparative főbb, superlative legfőbb)

  1. main, most important
Derived terms

Noun

fő (plural fők)

  1. capita (counter for people)
    Egy főre eső/jutó bruttó hazai termék - GDP per capita
  2. head (leader of an organisation)
    kormányfő - head of government
  3. head (foremost part)
    asztalfő - head of table
    hétfő - Monday (first day of the week)
    hídfő - bridge end
Declension
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative fő fők
accusative főt főket
dative főnek főknek
instrumental fővel főkkel
causal-final főért főkért
translative fővé főkké
terminative főig főkig
essive-formal főként főkként
essive-modal — —
inessive főben főkben
superessive főn főkön
adessive főnél főknél
illative főbe főkbe
sublative főre főkre
allative főhöz főkhöz
elative főből főkből
delative főről főkről
ablative főtől főktől
Possessive forms of fő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. főm főim
2nd person sing. főd főid
3rd person sing. fője fői
1st person plural főnk főink
2nd person plural főtök főitek
3rd person plural főjük főik
Derived terms

Etymology 2

From Proto-Uralic *peje- (“to boil, cook”).[2][1]

Verb

fő

  1. (intransitive) to cook, boil
Conjugation
Derived terms

References

  1. 1 2 Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
  2. ↑ Entry #735 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.