dicső

Hungarian

Etymology

From the same stem as dicsér (“to commend, praise”) and dicsekszik (“to boast, brag”) with the present participial suffix -ő. [1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈdit͡ʃøː]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: di‧cső

Adjective

dicső (comparative dicsőbb, superlative legdicsőbb)

  1. glorious, heroic

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative dicső dicsők
accusative dicsőt dicsőket
dative dicsőnek dicsőknek
instrumental dicsővel dicsőkkel
causal-final dicsőért dicsőkért
translative dicsővé dicsőkké
terminative dicsőig dicsőkig
essive-formal dicsőként dicsőkként
essive-modal — —
inessive dicsőben dicsőkben
superessive dicsőn dicsőkön
adessive dicsőnél dicsőknél
illative dicsőbe dicsőkbe
sublative dicsőre dicsőkre
allative dicsőhöz dicsőkhöz
elative dicsőből dicsőkből
delative dicsőről dicsőkről
ablative dicsőtől dicsőktől

Derived terms

References

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.