önző

Hungarian

Etymology

From ön (“self”). Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈønzøː]
  • Hyphenation: ön‧ző

Adjective

önző (comparative önzőbb, superlative legönzőbb)

  1. selfish

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative önző önzők
accusative önzőt önzőket
dative önzőnek önzőknek
instrumental önzővel önzőkkel
causal-final önzőért önzőkért
translative önzővé önzőkké
terminative önzőig önzőkig
essive-formal önzőként önzőkként
essive-modal — —
inessive önzőben önzőkben
superessive önzőn önzőkön
adessive önzőnél önzőknél
illative önzőbe önzőkbe
sublative önzőre önzőkre
allative önzőhöz önzőkhöz
elative önzőből önzőkből
delative önzőről önzőkről
ablative önzőtől önzőktől
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative önző önzőek
accusative önzőt önzőeket
dative önzőnek önzőeknek
instrumental önzővel önzőekkel
causal-final önzőért önzőekért
translative önzővé önzőekké
terminative önzőig önzőekig
essive-formal önzőként önzőekként
essive-modal — —
inessive önzőben önzőekben
superessive önzőn önzőeken
adessive önzőnél önzőeknél
illative önzőbe önzőekbe
sublative önzőre önzőekre
allative önzőhöz önzőekhez
elative önzőből önzőekből
delative önzőről önzőekről
ablative önzőtől önzőektől

Synonyms

Antonyms

References

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.