ék

See also: ek, ek-, -ek, -ék, Ek, EK, and ÉK

Hungarian

Etymology

Of uncertain origin. Perhaps from Proto-Ugric.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈeːk]
  • Audio(file)

Noun

ék (plural ékek)

  1. wedge
  2. ornament

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ék ékek
accusative éket ékeket
dative éknek ékeknek
instrumental ékkel ékekkel
causal-final ékért ékekért
translative ékké ékekké
terminative ékig ékekig
essive-formal ékként ékekként
essive-modal — —
inessive ékben ékekben
superessive éken ékeken
adessive éknél ékeknél
illative ékbe ékekbe
sublative ékre ékekre
allative ékhez ékekhez
elative ékből ékekből
delative ékről ékekről
ablative éktől ékektől
Possessive forms of ék
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ékem ékeim
2nd person sing. éked ékeid
3rd person sing. éke ékei
1st person plural ékünk ékeink
2nd person plural éketek ékeitek
3rd person plural ékük ékeik

Derived terms

  • ékel
  • ékez

(Compound words):

References

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.