vén

See also: ven, VEN, Ven., veň, and -vén

Galician

Verb

vén

  1. third-person singular present indicative of vir

Hungarian

Etymology

Of uncertain origin. Perhaps from Proto-Finno-Ugric *wȣ̈nɜ (“old”).[1][2]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈveːn]
  • Hyphenation: vén

Adjective

vén (comparative vénebb, superlative legvénebb)

  1. old

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative vén vének
accusative vént véneket
dative vénnek véneknek
instrumental vénnel vénekkel
causal-final vénért vénekért
translative vénné vénekké
terminative vénig vénekig
essive-formal vénként vénekként
essive-modal — —
inessive vénben vénekben
superessive vénen véneken
adessive vénnél véneknél
illative vénbe vénekbe
sublative vénre vénekre
allative vénhez vénekhez
elative vénből vénekből
delative vénről vénekről
ablative véntől vénektől

Synonyms

Derived terms

(Expressions):

References

  1. ↑ Entry #1180 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
  2. ↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Vietnamese

Pronunciation

Verb

vén

  1. to roll up; to lift up; to tuck up
  2. (Southern Vietnam) to gather in a tidy heap; to put in order; to arrange
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.