váll

See also: vall and väl'l'

Hungarian

Etymology

From Proto-Finno-Ugric *wolka (“shoulder”). [1][2] Compare Finnish olka.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈvaːlː]
  • Audio(file)

Noun

váll (plural vállak)

  1. (anatomy) shoulder

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative váll vállak
accusative vállat vállakat
dative vállnak vállaknak
instrumental vállal vállakkal
causal-final vállért vállakért
translative vállá vállakká
terminative vállig vállakig
essive-formal vállként vállakként
essive-modal — —
inessive vállban vállakban
superessive vállon vállakon
adessive vállnál vállaknál
illative vállba vállakba
sublative vállra vállakra
allative vállhoz vállakhoz
elative vállból vállakból
delative vállról vállakról
ablative válltól vállaktól
Possessive forms of váll
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. vállam vállaim
2nd person sing. vállad vállaid
3rd person sing. válla vállai
1st person plural vállunk vállaink
2nd person plural vállatok vállaitok
3rd person plural válluk vállaik

Derived terms

References

  1. ↑ Entry #1161 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
  2. ↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.