ultimátum

See also: ultimatum and Ultimatum

Czech

Noun

ultimátum n

  1. ultimatum

Hungarian

Etymology

From New Latin ultimatum, from Medieval Latin ultimare, from ultimus (“extreme, last, furthest, farthest, final”).[1] With -átum ending.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈultimaːtum]
  • Hyphenation: ul‧ti‧má‧tum

Noun

ultimátum (plural ultimátumok)

  1. ultimatum

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative ultimátum ultimátumok
accusative ultimátumot ultimátumokat
dative ultimátumnak ultimátumoknak
instrumental ultimátummal ultimátumokkal
causal-final ultimátumért ultimátumokért
translative ultimátummá ultimátumokká
terminative ultimátumig ultimátumokig
essive-formal ultimátumként ultimátumokként
essive-modal — —
inessive ultimátumban ultimátumokban
superessive ultimátumon ultimátumokon
adessive ultimátumnál ultimátumoknál
illative ultimátumba ultimátumokba
sublative ultimátumra ultimátumokra
allative ultimátumhoz ultimátumokhoz
elative ultimátumból ultimátumokból
delative ultimátumról ultimátumokról
ablative ultimátumtól ultimátumoktól
Possessive forms of ultimátum
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ultimátumom ultimátumaim
2nd person sing. ultimátumod ultimátumaid
3rd person sing. ultimátuma ultimátumai
1st person plural ultimátumunk ultimátumaink
2nd person plural ultimátumotok ultimátumaitok
3rd person plural ultimátumuk ultimátumaik

References

Spanish

Noun

ultimátum m (plural ultimátum or ultimátums)

  1. ultimatum
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.