tégla

See also: tegla

Hungarian

Etymology

From Latin tegula (“roof-tile”).[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈteːɡlɒ]
  • Hyphenation: tég‧la

Noun

tégla (plural téglák)

  1. brick

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative tégla téglák
accusative téglát téglákat
dative téglának tégláknak
instrumental téglával téglákkal
causal-final tégláért téglákért
translative téglává téglákká
terminative tégláig téglákig
essive-formal téglaként téglákként
essive-modal — —
inessive téglában téglákban
superessive téglán téglákon
adessive téglánál tégláknál
illative téglába téglákba
sublative téglára téglákra
allative téglához téglákhoz
elative téglából téglákból
delative tégláról téglákról
ablative téglától tégláktól
Possessive forms of tégla
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. téglám tégláim
2nd person sing. téglád tégláid
3rd person sing. téglája téglái
1st person plural téglánk tégláink
2nd person plural téglátok tégláitok
3rd person plural téglájuk tégláik

Derived terms

  • téglás

(Compound words):

References

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.