tát

See also: tat, Tat, tắt, tất, tät, tą̊t, -tat, and -tât

Czech

From Proto-Slavic *tajati.

tát impf

Likely from a sound-imitative root +‎ -t (“causative suffix”). ^[1]

tát

conjugation of tát

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Infinitive			tátani
Past participle			tátott
Present participle			tátó
Future participle			tátandó
Adverbial participle			tátva
Potential			táthat
Indicative mood	Present	Indefinite	tátok	tátasz	tát	tátunk	tátotok	tátanak
	Present	Definite	tátom én téged/titeket tátalak	tátod	tátja	tátjuk	tátjátok	tátják
	Past	Indefinite	tátottam	tátottál	tátott	tátottunk	tátottatok	tátottak
	Past	Definite	tátottam én téged/titeket tátottalak	tátottad	tátotta	tátottuk	tátottátok	tátották
Conditional mood	Present	Indefinite	tátanék	tátanál	tátana	tátanánk	tátanátok	tátanának
Conditional mood	Present	Definite	tátanám én téged/titeket tátanálak	tátanád	tátaná	tátanánk	tátanátok	tátanák
Subjunctive mood	Present	Indefinite	tátsak	táts or tátsál	tátson	tátsunk	tátsatok	tátsanak
Subjunctive mood	Present	Definite	tátsam én téged/titeket tátsalak	tátsd or tátsad	tátsa	tátsuk	tátsátok	tátsák
Conjugated infinitive			tátanom	tátanod	tátania	tátanunk	tátanotok	tátaniuk

(With verbal prefixes):

tát

From Proto-Vietic *ʔa-saːc, from Proto-Mon-Khmer *sac ~ *saac; cognates include Mon သှာတ် and Khmer សាច (saac).

tát

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.