szelíd

Hungarian

Etymology

Of unknown origin.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsɛliːd]
  • Hyphenation: sze‧líd

Adjective

szelíd (comparative szelídebb, superlative legszelídebb)

  1. gentle, meek (person)
  2. (of an animal) tame

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szelíd szelídek
accusative szelídet szelídeket
dative szelídnek szelídeknek
instrumental szelíddel szelídekkel
causal-final szelídért szelídekért
translative szelíddé szelídekké
terminative szelídig szelídekig
essive-formal szelídként szelídekként
essive-modal szelídül —
inessive szelídben szelídekben
superessive szelíden szelídeken
adessive szelídnél szelídeknél
illative szelídbe szelídekbe
sublative szelídre szelídekre
allative szelídhez szelídekhez
elative szelídből szelídekből
delative szelídről szelídekről
ablative szelídtől szelídektől

Antonyms

Derived terms

  • szelídít
  • szelídül

(Compound words):

References

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.