szégyen
Hungarian
Etymology
Of unknown origin.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈseːɟɛn]
- Hyphenation: szé‧gyen
Noun
szégyen (plural szégyenek)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szégyen | szégyenek |
| accusative | szégyent | szégyeneket |
| dative | szégyennek | szégyeneknek |
| instrumental | szégyennel | szégyenekkel |
| causal-final | szégyenért | szégyenekért |
| translative | szégyenné | szégyenekké |
| terminative | szégyenig | szégyenekig |
| essive-formal | szégyenként | szégyenekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szégyenben | szégyenekben |
| superessive | szégyenen | szégyeneken |
| adessive | szégyennél | szégyeneknél |
| illative | szégyenbe | szégyenekbe |
| sublative | szégyenre | szégyenekre |
| allative | szégyenhez | szégyenekhez |
| elative | szégyenből | szégyenekből |
| delative | szégyenről | szégyenekről |
| ablative | szégyentől | szégyenektől |
| Possessive forms of szégyen | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | szégyenem | szégyeneim |
| 2nd person sing. | szégyened | szégyeneid |
| 3rd person sing. | szégyene | szégyenei |
| 1st person plural | szégyenünk | szégyeneink |
| 2nd person plural | szégyenetek | szégyeneitek |
| 3rd person plural | szégyenük | szégyeneik |
Derived terms
- szégyell
- szégyenít
- szégyenkezik
- szégyentelen
- szégyenül
References
- ↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from
Wiktionary.
The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike.
Additional terms may apply for the media files.