nyer

See also: n'yer

Danish

nyer n

From Proto-Ugric *ńärɜ (“to tear, pull, draw”). ^[1]^[2]

nyer

conjugation of nyer

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Infinitive			nyerni
Past participle			nyert
Present participle			nyerő
Future participle			nyerendő
Adverbial participle			nyerve
Potential			nyerhet
Indicative mood	Present	Indefinite	nyerek	nyersz	nyer	nyerünk	nyertek	nyernek
	Present	Definite	nyerem én téged/titeket nyerlek	nyered	nyeri	nyerjük	nyeritek	nyerik
	Past	Indefinite	nyertem	nyertél	nyert	nyertünk	nyertetek	nyertek
	Past	Definite	nyertem én téged/titeket nyertelek	nyerted	nyerte	nyertük	nyertétek	nyerték
Conditional mood	Present	Indefinite	nyernék	nyernél	nyerne	nyernénk	nyernétek	nyernének
Conditional mood	Present	Definite	nyerném én téged/titeket nyernélek	nyernéd	nyerné	nyernénk	nyernétek	nyernék
Subjunctive mood	Present	Indefinite	nyerjek	nyerj or nyerjél	nyerjen	nyerjünk	nyerjetek	nyerjenek
Subjunctive mood	Present	Definite	nyerjem én téged/titeket nyerjelek	nyerd or nyerjed	nyerje	nyerjük	nyerjétek	nyerjék
Conjugated infinitive			nyernem	nyerned	nyernie	nyernünk	nyernetek	nyerniük

(With verbal prefixes):

(Expressions):

↑ Entry #1818 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Compare Gamilaraay ngiirr.

nyer

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.