menedék

Hungarian

Etymology

From the obsolete verb menik (“to flee”) +‎ -edék.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmɛnɛdeːk]
  • Hyphenation: me‧ne‧dék

Noun

menedék (plural menedékek)

  1. refuge, shelter, cover, asylum, resort, haven

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative menedék menedékek
accusative menedéket menedékeket
dative menedéknek menedékeknek
instrumental menedékkel menedékekkel
causal-final menedékért menedékekért
translative menedékké menedékekké
terminative menedékig menedékekig
essive-formal menedékként menedékekként
essive-modal — —
inessive menedékben menedékekben
superessive menedéken menedékeken
adessive menedéknél menedékeknél
illative menedékbe menedékekbe
sublative menedékre menedékekre
allative menedékhez menedékekhez
elative menedékből menedékekből
delative menedékről menedékekről
ablative menedéktől menedékektől
Possessive forms of menedék
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. menedékem menedékeim
2nd person sing. menedéked menedékeid
3rd person sing. menedéke menedékei
1st person plural menedékünk menedékeink
2nd person plural menedéketek menedékeitek
3rd person plural menedékük menedékeik

References

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.