melankolikus

Hungarian

Etymology

Borrowed from Latin melancholicus, from Ancient Greek μελαγχολικός (melankholikós, “atrabilious, impulsive, of atrabilious or melancholic temperament”).[1] With -ikus ending.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmɛlɒŋkolikuʃ]
  • Hyphenation: me‧lan‧ko‧li‧kus

Adjective

melankolikus (comparative melankolikusabb, superlative legmelankolikusabb)

  1. melancholic

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative melankolikus melankolikusak
accusative melankolikusat melankolikusakat
dative melankolikusnak melankolikusaknak
instrumental melankolikussal melankolikusakkal
causal-final melankolikusért melankolikusakért
translative melankolikussá melankolikusakká
terminative melankolikusig melankolikusakig
essive-formal melankolikusként melankolikusakként
essive-modal — —
inessive melankolikusban melankolikusakban
superessive melankolikuson melankolikusakon
adessive melankolikusnál melankolikusaknál
illative melankolikusba melankolikusakba
sublative melankolikusra melankolikusakra
allative melankolikushoz melankolikusakhoz
elative melankolikusból melankolikusakból
delative melankolikusról melankolikusakról
ablative melankolikustól melankolikusaktól

Synonyms

Derived terms

See also

  • Appendix:Hungarian words ending in -ikus

References

Further reading

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.