meghitt

Hungarian

Etymology

From the obsolete meghisz (“to give credit to someone, to completely trust someone”) +‎ -tt (“past participle suffix”), from meg- (“verbal prefix”) +‎ hisz (“to believe, to have faith in”).[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmɛkhitː]
  • Hyphenation: meg‧hitt

Adjective

meghitt (comparative meghittebb, superlative legmeghittebb)

  1. cosy, intimate, familiar, snug

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative meghitt meghittek
accusative meghittet meghitteket
dative meghittnek meghitteknek
instrumental meghittel meghittekkel
causal-final meghittért meghittekért
translative meghitté meghittekké
terminative meghittig meghittekig
essive-formal meghittként meghittekként
essive-modal — —
inessive meghittben meghittekben
superessive meghitten meghitteken
adessive meghittnél meghitteknél
illative meghittbe meghittekbe
sublative meghittre meghittekre
allative meghitthez meghittekhez
elative meghittből meghittekből
delative meghittről meghittekről
ablative meghittől meghittektől

Synonyms

References

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.