mágia

See also: magia and màgia

Hungarian

Etymology

Borrowed from Late Latin magia, from Ancient Greek μαγεία (mageía). [1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmaːɡiʲɒ]
  • Hyphenation: má‧gia

Noun

mágia (plural mágiák)

  1. magic (the use of rituals or actions, especially based on supernatural or occult knowledge)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative mágia mágiák
accusative mágiát mágiákat
dative mágiának mágiáknak
instrumental mágiával mágiákkal
causal-final mágiáért mágiákért
translative mágiává mágiákká
terminative mágiáig mágiákig
essive-formal mágiaként mágiákként
essive-modal — —
inessive mágiában mágiákban
superessive mágián mágiákon
adessive mágiánál mágiáknál
illative mágiába mágiákba
sublative mágiára mágiákra
allative mágiához mágiákhoz
elative mágiából mágiákból
delative mágiáról mágiákról
ablative mágiától mágiáktól
Possessive forms of mágia
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mágiám mágiáim
2nd person sing. mágiád mágiáid
3rd person sing. mágiája mágiái
1st person plural mágiánk mágiáink
2nd person plural mágiátok mágiáitok
3rd person plural mágiájuk mágiáik

References

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.