kulcs

Hungarian

Etymology

From a Slavic language.[1] Ultimately from Proto-Slavic *ključь.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkult͡ʃ]
  • Audio(file)

Noun

kulcs (plural kulcsok)

  1. key
    • 2012, Miklós Gábor Kövesdi (translator), Kathy Reichs, A csontok nem hazudnak (Deadly Décisions), Ulpius-ház →ISBN, chapter 21, page 199:
      A kettes számú őr végigpásztázott egy kézi fémkeresővel, aztán intett, hogy kövessem. Kulcsok csörögtek az övén, miközben jobbra fordulva elindultunk egy folyosón.

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative kulcs kulcsok
accusative kulcsot kulcsokat
dative kulcsnak kulcsoknak
instrumental kulccsal kulcsokkal
causal-final kulcsért kulcsokért
translative kulccsá kulcsokká
terminative kulcsig kulcsokig
essive-formal kulcsként kulcsokként
essive-modal — —
inessive kulcsban kulcsokban
superessive kulcson kulcsokon
adessive kulcsnál kulcsoknál
illative kulcsba kulcsokba
sublative kulcsra kulcsokra
allative kulcshoz kulcsokhoz
elative kulcsból kulcsokból
delative kulcsról kulcsokról
ablative kulcstól kulcsoktól
Possessive forms of kulcs
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kulcsom kulcsaim
2nd person sing. kulcsod kulcsaid
3rd person sing. kulcsa kulcsai
1st person plural kulcsunk kulcsaink
2nd person plural kulcsotok kulcsaitok
3rd person plural kulcsuk kulcsaik

Derived terms

  • kulcsos

(Compound words):

(Expressions):

References

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.