kosztüm

Hungarian

Etymology

From German Kostüm, from French costume, ultimately from Latin consuetudo (“custom”).[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkostym]
  • Hyphenation: kosz‧tüm

Noun

kosztüm (plural kosztümök)

  1. suit (a two-piece outfit for a woman)
  2. costume (a disguise)

Declension

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative kosztüm kosztümök
accusative kosztümöt kosztümöket
dative kosztümnek kosztümöknek
instrumental kosztümmel kosztümökkel
causal-final kosztümért kosztümökért
translative kosztümmé kosztümökké
terminative kosztümig kosztümökig
essive-formal kosztümként kosztümökként
essive-modal — —
inessive kosztümben kosztümökben
superessive kosztümön kosztümökön
adessive kosztümnél kosztümöknél
illative kosztümbe kosztümökbe
sublative kosztümre kosztümökre
allative kosztümhöz kosztümökhöz
elative kosztümből kosztümökből
delative kosztümről kosztümökről
ablative kosztümtől kosztümöktől
Possessive forms of kosztüm
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kosztümöm kosztümjeim
2nd person sing. kosztümöd kosztümjeid
3rd person sing. kosztümje kosztümjei
1st person plural kosztümünk kosztümjeink
2nd person plural kosztümötök kosztümjeitek
3rd person plural kosztümjük kosztümjeik

References

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.