kisméretű

Hungarian

Etymology

kis (“small”) + méret (“size, scale”) +‎ -ű (“adjective suffix”)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkiʃmeːrɛtyː]
  • Hyphenation: kis‧mé‧re‧tű

Adjective

kisméretű

  1. superseded spelling of kis méretű.[1]

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative kisméretű kisméretűek
accusative kisméretűt kisméretűeket
dative kisméretűnek kisméretűeknek
instrumental kisméretűvel kisméretűekkel
causal-final kisméretűért kisméretűekért
translative kisméretűvé kisméretűekké
terminative kisméretűig kisméretűekig
essive-formal kisméretűként kisméretűekként
essive-modal — —
inessive kisméretűben kisméretűekben
superessive kisméretűn kisméretűeken
adessive kisméretűnél kisméretűeknél
illative kisméretűbe kisméretűekbe
sublative kisméretűre kisméretűekre
allative kisméretűhöz kisméretűekhez
elative kisméretűből kisméretűekből
delative kisméretűről kisméretűekről
ablative kisméretűtől kisméretűektől

References

  1. ↑ A magyar helyesírás szabályai, 12. kiadás (The Rules of Hungarian Orthography, 12th edition), MTA, Akadémiai Kiadó, 2015, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.