kegyetlen

Hungarian

Etymology

[after 1372] From the same unattested stem as kegyelem (“mercy”) +‎ -etlen. [1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkɛɟɛtlɛn]
  • Hyphenation: ke‧gyet‧len

Adjective

kegyetlen (comparative kegyetlenebb, superlative legkegyetlenebb)

  1. cruel

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kegyetlen kegyetlenek
accusative kegyetlent kegyetleneket
dative kegyetlennek kegyetleneknek
instrumental kegyetlennel kegyetlenekkel
causal-final kegyetlenért kegyetlenekért
translative kegyetlenné kegyetlenekké
terminative kegyetlenig kegyetlenekig
essive-formal kegyetlenként kegyetlenekként
essive-modal kegyetlenül —
inessive kegyetlenben kegyetlenekben
superessive kegyetlenen kegyetleneken
adessive kegyetlennél kegyetleneknél
illative kegyetlenbe kegyetlenekbe
sublative kegyetlenre kegyetlenekre
allative kegyetlenhez kegyetlenekhez
elative kegyetlenből kegyetlenekből
delative kegyetlenről kegyetlenekről
ablative kegyetlentől kegyetlenektől

Derived terms

  • kegyetlenkedik
  • kegyetlenség

References

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.