különb

Hungarian

Etymology

A lexicalized inflected form from the adjective külön +‎ -b (“comparative suffix”).[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkylømb]
  • Hyphenation: kü‧lönb

Adjective

különb

  1. better, better than, superior to (followed by -val/-vel, -nál/-nél)
    Különb életet szánnak a gyerekeiknek. ― They want their children to have a better life.
    Ez semmivel sem különb a többinél. ― This is no better than the others.

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative különb különbek
accusative különbet különbeket
dative különbnek különbeknek
instrumental különbbel különbekkel
causal-final különbért különbekért
translative különbbé különbekké
terminative különbig különbekig
essive-formal különbként különbekként
essive-modal különbül —
inessive különbben különbekben
superessive különbön különbeken
adessive különbnél különbeknél
illative különbbe különbekbe
sublative különbre különbekre
allative különbhöz különbekhez
elative különbből különbekből
delative különbről különbekről
ablative különbtől különbektől

Derived terms

References

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.