késik

See also: kesik

Hungarian

Etymology

From stem kés- borrowed from a Turkic language (distinct from native noun kés (“knife”): compare modern Turkish geç (“late”) from Old Turkic kéç‎) +‎ -ik (“passive/reflexive verb-forming suffix”). ^[1]

Pronunciation

IPA^(key): [ˈkeːʃik]
Audio (file)
Hyphenation: ké‧sik

Verb

késik

(intransitive) to be late
(intransitive, of a clock) to be slow (-t/-at/-ot/-et/-öt)
Az órám öt percet késik. ― My watch is five minutes slow.

Conjugation

conjugation of késik

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Infinitive			késni
Past participle			késett
Present participle			késő
Future participle			-
Adverbial participle			késve
Potential			késhet
Indicative mood	Present	Indefinite	késem or kések	késel	késik	késünk	késtek	késnek
	Present	Definite	intransitive verb, definite forms are not used
	Past	Indefinite	késtem	késtél	késett	késtünk	késtetek	késtek
	Past	Definite	-
Conditional mood	Present	Indefinite	késnék	késnél	késne	késnénk	késnétek	késnének
Conditional mood	Present	Definite	-
Subjunctive mood	Present	Indefinite	késsek	késs or késsél	késsen	késsünk	késsetek	késsenek
Subjunctive mood	Present	Definite	-
Conjugated infinitive			késnem	késned	késnie	késnünk	késnetek	késniük

Derived terms

késedelem
késés
késlekedik
késleltet
késő

(With verbal prefixes):

elkésik
lekésik

(Expressions):

ami késik, nem múlik

References

↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.

[1] Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN