kérődzik
Hungarian
Etymology
Of debated origin: [1]
- From Proto-Finno-Ugric *kerɜ- (“to burp”) + -ődzik (“frequentative-reflexive suffix”).
- From a Turkic language, compare Old Turkic *kew- ("to mumble, ruminate").
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkeːrøːd͡zːik]
- Hyphenation: ké‧rő‧dzik
Verb
kérődzik
- (intransitive) to chew the cud, ruminate
Conjugation
conjugation of kérődzik
| Infinitive | kérődzni | |||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Past participle | kérődzött | |||||||
| Present participle | kérődző | |||||||
| Future participle | - | |||||||
| Adverbial participle | kérődzve | |||||||
| Potential | kérődzhet | |||||||
| 1st person sg | 2nd person sg informal | 3rd person sg, 2nd person sg formal |
1st person pl | 2nd person pl informal | 3rd person pl, 2nd person pl formal | |||
| Indicative mood | Present | Indefinite | kérődzöm or kérődzök |
kérődzöl | kérődzik | kérődzünk | kérődztök | kérődznek |
| Definite | intransitive verb, definite forms are not used | |||||||
| Past | Indefinite | kérődztem | kérődztél | kérődzött | kérődztünk | kérődztetek | kérődztek | |
| Definite | - | |||||||
| Conditional mood | Present | Indefinite | kérődznék | kérődznél | kérődzne | kérődznénk | kérődznétek | kérődznének |
| Definite | - | |||||||
| Subjunctive mood | Present | Indefinite | kérőddzek | kérőddz or kérőddzél |
kérőddzön | kérőddzünk | kérőddzetek | kérőddzenek |
| Definite | - | |||||||
| Conjugated infinitive | kérődznöm | kérődznöd | kérődznie | kérődznünk | kérődznötök | kérődzniük | ||
References
- ↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from
Wiktionary.
The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike.
Additional terms may apply for the media files.