kémikus

Hungarian

Etymology

From Hungarian kémia. Modelled on fizika (“physics”) becoming fizikus (“physicist”).[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkeːmikuʃ]
  • Hyphenation: ké‧mi‧kus

Noun

kémikus (plural kémikusok)

  1. chemist

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative kémikus kémikusok
accusative kémikust kémikusokat
dative kémikusnak kémikusoknak
instrumental kémikussal kémikusokkal
causal-final kémikusért kémikusokért
translative kémikussá kémikusokká
terminative kémikusig kémikusokig
essive-formal kémikusként kémikusokként
essive-modal — —
inessive kémikusban kémikusokban
superessive kémikuson kémikusokon
adessive kémikusnál kémikusoknál
illative kémikusba kémikusokba
sublative kémikusra kémikusokra
allative kémikushoz kémikusokhoz
elative kémikusból kémikusokból
delative kémikusról kémikusokról
ablative kémikustól kémikusoktól
Possessive forms of kémikus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kémikusom kémikusaim
2nd person sing. kémikusod kémikusaid
3rd person sing. kémikusa kémikusai
1st person plural kémikusunk kémikusaink
2nd person plural kémikusotok kémikusaitok
3rd person plural kémikusuk kémikusaik

Synonyms

See also

  • Appendix:Hungarian words ending in -ikus

References

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.