kémény

See also: kemény

Hungarian

kémény

Etymology

Borrowed from German Kamin, from Middle High German kamîn, from Old High German kemîn, from Latin camīnus.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkeːmeːɲ]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: ké‧mény

Noun

kémény (plural kémények)

  1. chimney
    • 1872, Mór Jókai, Az arany ember, part 1, chapter 7:
      Timár pedig úgy okoskodott, hogy ahol a kémény füstöl, ott a konyhában tüzel valaki. Ő tehát onnan kívülről elkezdett sűrű jónapokat kívánni annak a nem látott valakinek odabenn, háromféle nyelven, magyarul, szerbül és románul.

Usage notes

Not to be confused with kemény (“hard”).

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kémény kémények
accusative kéményt kéményeket
dative kéménynek kéményeknek
instrumental kéménnyel kéményekkel
causal-final kéményért kéményekért
translative kéménnyé kéményekké
terminative kéményig kéményekig
essive-formal kéményként kéményekként
essive-modal — —
inessive kéményben kéményekben
superessive kéményen kéményeken
adessive kéménynél kéményeknél
illative kéménybe kéményekbe
sublative kéményre kéményekre
allative kéményhez kéményekhez
elative kéményből kéményekből
delative kéményről kéményekről
ablative kéménytől kéményektől
Possessive forms of kémény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kéményem kéményeim
2nd person sing. kéményed kéményeid
3rd person sing. kéménye kéményei
1st person plural kéményünk kéményeink
2nd person plural kéményetek kéményeitek
3rd person plural kéményük kéményeik

Derived terms

References

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.