integrál

Czech

Noun

integrál m

  1. (calculus) integral

Further reading

  • integrál in Příruční slovník jazyka českého, 1935–1957
  • integrál in Slovník spisovného jazyka českého, 1960–1971, 1989

Hungarian

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈintɛɡraːl]
  • Hyphenation: in‧teg‧rál

Etymology 1

From German Integral(rechnung). [1]

Noun

integrál (plural integrálok)

  1. (calculus) integral
Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative integrál integrálok
accusative integrált integrálokat
dative integrálnak integráloknak
instrumental integrállal integrálokkal
causal-final integrálért integrálokért
translative integrállá integrálokká
terminative integrálig integrálokig
essive-formal integrálként integrálokként
essive-modal — —
inessive integrálban integrálokban
superessive integrálon integrálokon
adessive integrálnál integráloknál
illative integrálba integrálokba
sublative integrálra integrálokra
allative integrálhoz integrálokhoz
elative integrálból integrálokból
delative integrálról integrálokról
ablative integráltól integráloktól
Possessive forms of integrál
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. integrálom integráljaim
2nd person sing. integrálod integráljaid
3rd person sing. integrálja integráljai
1st person plural integrálunk integráljaink
2nd person plural integrálotok integráljaitok
3rd person plural integráljuk integráljaik
Derived terms

Etymology 2

From German integrieren, from Latin integrare +‎ -ál. [1]

Verb

integrál

  1. to integrate (something into something)
  2. (calculus) to integrate
Conjugation
Derived terms

(With verbal prefixes):

  • beintegrál
  • kiintegrál

References

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.