indikátor

See also: indikator and Indikator

Czech

Noun

indikátor m

  1. indicator

Synonyms

Further reading

  • indikátor in Příruční slovník jazyka českého, 1935–1957
  • indikátor in Slovník spisovného jazyka českého, 1960–1971, 1989

Hungarian

Etymology

From Latin indicator.[1] With -átor ending.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈindikaːtor]
  • Hyphenation: in‧di‧ká‧tor

Noun

indikátor (plural indikátorok)

  1. indicator

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative indikátor indikátorok
accusative indikátort indikátorokat
dative indikátornak indikátoroknak
instrumental indikátorral indikátorokkal
causal-final indikátorért indikátorokért
translative indikátorrá indikátorokká
terminative indikátorig indikátorokig
essive-formal indikátorként indikátorokként
essive-modal — —
inessive indikátorban indikátorokban
superessive indikátoron indikátorokon
adessive indikátornál indikátoroknál
illative indikátorba indikátorokba
sublative indikátorra indikátorokra
allative indikátorhoz indikátorokhoz
elative indikátorból indikátorokból
delative indikátorról indikátorokról
ablative indikátortól indikátoroktól
Possessive forms of indikátor
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. indikátorom indikátoraim
2nd person sing. indikátorod indikátoraid
3rd person sing. indikátora indikátorai
1st person plural indikátorunk indikátoraink
2nd person plural indikátorotok indikátoraitok
3rd person plural indikátoruk indikátoraik

References

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.