indít

See also: Indit and indit

Hungarian

The stem is likely from Proto-Uralic *jomɜ (“to go, to set off”) ^[1] +‎ -dít. ^[2]

indít

conjugation of indít

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Infinitive			indítani
Past participle			indított
Present participle			indító
Future participle			indítandó
Adverbial participle			indítva
Potential			indíthat
Indicative mood	Present	Indefinite	indítok	indítasz	indít	indítunk	indítotok	indítanak
	Present	Definite	indítom én téged/titeket indítalak	indítod	indítja	indítjuk	indítjátok	indítják
	Past	Indefinite	indítottam	indítottál	indított	indítottunk	indítottatok	indítottak
	Past	Definite	indítottam én téged/titeket indítottalak	indítottad	indította	indítottuk	indítottátok	indították
Conditional mood	Present	Indefinite	indítanék	indítanál	indítana	indítanánk	indítanátok	indítanának
Conditional mood	Present	Definite	indítanám én téged/titeket indítanálak	indítanád	indítaná	indítanánk	indítanátok	indítanák
Subjunctive mood	Present	Indefinite	indítsak	indíts or indítsál	indítson	indítsunk	indítsatok	indítsanak
Subjunctive mood	Present	Definite	indítsam én téged/titeket indítsalak	indítsd or indítsad	indítsa	indítsuk	indítsátok	indítsák
Conjugated infinitive			indítanom	indítanod	indítania	indítanunk	indítanotok	indítaniuk

(With verbal prefixes):

↑ Entry #188 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.