honn

See also: Honn

Hungarian

Etymology

A lexicalized inflected form with a debated root: Either from the pronoun hogy (“how”) or (more likely) from the noun ház (“house”) + the lengthened suffix -n. First attested after 1372.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈhonː]
  • Hyphenation: honn

Adverb

honn

  1. (archaic) at home
    • 1844, Sándor Petőfi, Az alföld, stanza 2, lines 1–2:
      Lenn az alföld tengersík vidékin / Ott vagyok honn, ott az én világom; […]
    • 1855, Zsigmond Kemény, Özvegy és leánya, part 3, chapter 2:
      Iszonyú ellenszenvet kellett legyőznie, hogy a küszöböt átlépje. A lelkészt nem találta honn. Ezt csak másnapra várták Csíkszeredáról, hová beteg testvérét, a minorita kolostor gvárdiánját ment meglátogatni.

Synonyms

Derived terms

References

Vilamovian

Noun

honn

  1. plural of hōn
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.