erény

Hungarian

Etymology

erő +‎ -ény. Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɛreːɲ]
  • Hyphenation: erény

Noun

erény (plural erények)

  1. virtue

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative erény erények
accusative erényt erényeket
dative erénynek erényeknek
instrumental erénnyel erényekkel
causal-final erényért erényekért
translative erénnyé erényekké
terminative erényig erényekig
essive-formal erényként erényekként
essive-modal — —
inessive erényben erényekben
superessive erényen erényeken
adessive erénynél erényeknél
illative erénybe erényekbe
sublative erényre erényekre
allative erényhez erényekhez
elative erényből erényekből
delative erényről erényekről
ablative erénytől erényektől
Possessive forms of erény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. erényem erényeim
2nd person sing. erényed erényeid
3rd person sing. erénye erényei
1st person plural erényünk erényeink
2nd person plural erényetek erényeitek
3rd person plural erényük erényeik

Derived terms

  • erényes

References

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.