elébe

Hungarian

Etymology

A lexicalized inflected form. From elé + -i (~ -e) (“third-person singular possessive suffix”) + -be (“in; case suffix”). Its earlier form was eleibe, with a later assimilation of ei > é.[1][2]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɛleːbɛ]
  • Hyphenation: elé‧be

Adverb

elébe (not comparable)

  1. before / in front of him/her/it
    Egy autó vágott elébe. ― A car cut in front of him/her.

Declension

Inflection of elébe
person singular plural
1st elébem / énelébem elébünk / mielébünk
2nd elébed / teelébed elébetek / tielébetek
3rd elébe / őelébe elébük / őelébük

Synonyms

  • eleibe (folksy)
  • elejbe (folksy)
  • elibe (folksy)

References

  1. ↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
  2. ↑ Eőry Vilma, Értelmező szótár+. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2007, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.