diszkréció
Hungarian
Etymology
Borrowed from German Diskretion, from French discrétion.[1] With Latinate -ció ending.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈdiskreːt͡siʲoː]
- Hyphenation: diszk‧ré‧ció
Noun
diszkréció (plural diszkréciók)
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | diszkréció | diszkréciók |
| accusative | diszkréciót | diszkréciókat |
| dative | diszkréciónak | diszkrécióknak |
| instrumental | diszkrécióval | diszkréciókkal |
| causal-final | diszkrécióért | diszkréciókért |
| translative | diszkrécióvá | diszkréciókká |
| terminative | diszkrécióig | diszkréciókig |
| essive-formal | diszkrécióként | diszkréciókként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | diszkrécióban | diszkréciókban |
| superessive | diszkréción | diszkréciókon |
| adessive | diszkréciónál | diszkrécióknál |
| illative | diszkrécióba | diszkréciókba |
| sublative | diszkrécióra | diszkréciókra |
| allative | diszkrécióhoz | diszkréciókhoz |
| elative | diszkrécióból | diszkréciókból |
| delative | diszkrécióról | diszkréciókról |
| ablative | diszkréciótól | diszkrécióktól |
| Possessive forms of diszkréció | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | diszkrécióm | diszkrécióim |
| 2nd person sing. | diszkréciód | diszkrécióid |
| 3rd person sing. | diszkréciója | diszkréciói |
| 1st person plural | diszkréciónk | diszkrécióink |
| 2nd person plural | diszkréciótok | diszkrécióitok |
| 3rd person plural | diszkréciójuk | diszkrécióik |
References
- ↑ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, →ISBN
This article is issued from
Wiktionary.
The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike.
Additional terms may apply for the media files.