dialektus

Hungarian

Etymology

From Latin dialectus. [1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈdiʲɒlɛktuʃ]
  • Hyphenation: di‧a‧lek‧tus

Noun

dialektus (plural dialektusok)

  1. dialect

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative dialektus dialektusok
accusative dialektust dialektusokat
dative dialektusnak dialektusoknak
instrumental dialektussal dialektusokkal
causal-final dialektusért dialektusokért
translative dialektussá dialektusokká
terminative dialektusig dialektusokig
essive-formal dialektusként dialektusokként
essive-modal — —
inessive dialektusban dialektusokban
superessive dialektuson dialektusokon
adessive dialektusnál dialektusoknál
illative dialektusba dialektusokba
sublative dialektusra dialektusokra
allative dialektushoz dialektusokhoz
elative dialektusból dialektusokból
delative dialektusról dialektusokról
ablative dialektustól dialektusoktól
Possessive forms of dialektus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. dialektusom dialektusaim
2nd person sing. dialektusod dialektusaid
3rd person sing. dialektusa dialektusai
1st person plural dialektusunk dialektusaink
2nd person plural dialektusotok dialektusaitok
3rd person plural dialektusuk dialektusaik

References

Latvian

Noun

dialektus m

  1. accusative plural form of dialekts
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.