dezertőr

Hungarian

Etymology

Borrowed from German Deserteur, from French déserteur (“deserter”)[1], from déserter (“to desert”). With +‎ -őr ending.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈdɛzɛrtøːr]
  • Hyphenation: de‧zer‧tőr

Noun

dezertőr (plural dezertőrök)

  1. deserter

Declension

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative dezertőr dezertőrök
accusative dezertőrt dezertőröket
dative dezertőrnek dezertőröknek
instrumental dezertőrrel dezertőrökkel
causal-final dezertőrért dezertőrökért
translative dezertőrré dezertőrökké
terminative dezertőrig dezertőrökig
essive-formal dezertőrként dezertőrökként
essive-modal — —
inessive dezertőrben dezertőrökben
superessive dezertőrön dezertőrökön
adessive dezertőrnél dezertőröknél
illative dezertőrbe dezertőrökbe
sublative dezertőrre dezertőrökre
allative dezertőrhöz dezertőrökhöz
elative dezertőrből dezertőrökből
delative dezertőrről dezertőrökről
ablative dezertőrtől dezertőröktől
Possessive forms of dezertőr
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. dezertőröm dezertőreim
2nd person sing. dezertőröd dezertőreid
3rd person sing. dezertőre dezertőrei
1st person plural dezertőrünk dezertőreink
2nd person plural dezertőrötök dezertőreitek
3rd person plural dezertőrük dezertőreik

References

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.