örvény

Hungarian

Etymology

Of debated origin:[1]

  1. Borrowed from a Chuvash-type Turkic language before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin (at the turn of the 9th and 10th centuries).
  2. From the verb őr (“to turn”) +‎ -vény.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈørveːɲ]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: ör‧vény

Noun

örvény (plural örvények)

  1. whirlpool, eddy, swirl
  2. abyss, pit, chasm, gulf
  3. (figuratively) whirl, turmoil

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative örvény örvények
accusative örvényt örvényeket
dative örvénynek örvényeknek
instrumental örvénnyel örvényekkel
causal-final örvényért örvényekért
translative örvénnyé örvényekké
terminative örvényig örvényekig
essive-formal örvényként örvényekként
essive-modal — —
inessive örvényben örvényekben
superessive örvényen örvényeken
adessive örvénynél örvényeknél
illative örvénybe örvényekbe
sublative örvényre örvényekre
allative örvényhez örvényekhez
elative örvényből örvényekből
delative örvényről örvényekről
ablative örvénytől örvényektől
Possessive forms of örvény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. örvényem örvényeim
2nd person sing. örvényed örvényeid
3rd person sing. örvénye örvényei
1st person plural örvényünk örvényeink
2nd person plural örvényetek örvényeitek
3rd person plural örvényük örvényeik

Derived terms

  • örvénylik

(Compound words):

References

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.