öngyújtó

Hungarian

Etymology

ön- (“self”) +‎ gyújtó (“lighter”), from gyújt (“to light”) + -ó (“present participle suffix”)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈøɲɟuːjtoː]
  • Hyphenation: ön‧gyúj‧tó

Noun

öngyújtó (plural öngyújtók)

  1. lighter (a small, reusable handheld device for creating fire, especially for lighting cigarettes)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative öngyújtó öngyújtók
accusative öngyújtót öngyújtókat
dative öngyújtónak öngyújtóknak
instrumental öngyújtóval öngyújtókkal
causal-final öngyújtóért öngyújtókért
translative öngyújtóvá öngyújtókká
terminative öngyújtóig öngyújtókig
essive-formal öngyújtóként öngyújtókként
essive-modal — —
inessive öngyújtóban öngyújtókban
superessive öngyújtón öngyújtókon
adessive öngyújtónál öngyújtóknál
illative öngyújtóba öngyújtókba
sublative öngyújtóra öngyújtókra
allative öngyújtóhoz öngyújtókhoz
elative öngyújtóból öngyújtókból
delative öngyújtóról öngyújtókról
ablative öngyújtótól öngyújtóktól
Possessive forms of öngyújtó
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. öngyújtóm öngyújtóim
2nd person sing. öngyújtód öngyújtóid
3rd person sing. öngyújtója öngyújtói
1st person plural öngyújtónk öngyújtóink
2nd person plural öngyújtótok öngyújtóitok
3rd person plural öngyújtójuk öngyújtóik
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.