érzelem

Hungarian

Etymology

érez (“to feel”) +‎ -elem (“noun-forming suffix”)[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈeːrzɛlɛm]
  • Hyphenation: ér‧ze‧lem

Noun

érzelem (plural érzelmek)

  1. feeling

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative érzelem érzelmek
accusative érzelmet érzelmeket
dative érzelemnek érzelmeknek
instrumental érzelemmel érzelmekkel
causal-final érzelemért érzelmekért
translative érzelemmé érzelmekké
terminative érzelemig érzelmekig
essive-formal érzelemként érzelmekként
essive-modal — —
inessive érzelemben érzelmekben
superessive érzelmen érzelmeken
adessive érzelemnél érzelmeknél
illative érzelembe érzelmekbe
sublative érzelemre érzelmekre
allative érzelemhez érzelmekhez
elative érzelemből érzelmekből
delative érzelemről érzelmekről
ablative érzelemtől érzelmektől
Possessive forms of érzelem
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. érzelmem érzelmeim
2nd person sing. érzelmed érzelmeid
3rd person sing. érzelme érzelmei
1st person plural érzelmünk érzelmeink
2nd person plural érzelmetek érzelmeitek
3rd person plural érzelmük érzelmeik

Derived terms

References

  1. ↑ Eőry Vilma, Értelmező szótár+. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2007, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.