ért

See also: ert, ERT, and -ért

Hungarian

ér (“to reach”) +‎ -t (“instantaneous suffix”). The original sense probably was "to touch". ^[1]

ért

conjugation of ért

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Infinitive			érteni
Past participle			értett
Present participle			értő
Future participle			értendő
Adverbial participle			értve
Potential			érthet
Indicative mood	Present	Indefinite	értek	értesz	ért	értünk	értetek	értenek
	Present	Definite	értem én téged/titeket értelek	érted	érti	értjük	értitek	értik
	Past	Indefinite	értettem	értettél	értett	értettünk	értettetek	értettek
	Past	Definite	értettem én téged/titeket értettelek	értetted	értette	értettük	értettétek	értették
Conditional mood	Present	Indefinite	értenék	értenél	értene	értenénk	értenétek	értenének
Conditional mood	Present	Definite	érteném én téged/titeket értenélek	értenéd	értené	értenénk	értenétek	értenék
Subjunctive mood	Present	Indefinite	értsek	érts or értsél	értsen	értsünk	értsetek	értsenek
Subjunctive mood	Present	Definite	értsem én téged/titeket értselek	értsd or értsed	értse	értsük	értsétek	értsék
Conjugated infinitive			értenem	értened	értenie	értenünk	értenetek	érteniük

(With verbal prefixes):

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.