szerencsétlenség

Hungarian

Etymology

szerencsétlen (“luckless”) +‎ -ség (“-ness”)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsɛrɛnt͡ʃeːtlɛnʃeːɡ]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: sze‧ren‧csét‧len‧ség

Noun

szerencsétlenség (plural szerencsétlenségek)

  1. misfortune, disaster, catastrophe

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szerencsétlenség szerencsétlenségek
accusative szerencsétlenséget szerencsétlenségeket
dative szerencsétlenségnek szerencsétlenségeknek
instrumental szerencsétlenséggel szerencsétlenségekkel
causal-final szerencsétlenségért szerencsétlenségekért
translative szerencsétlenséggé szerencsétlenségekké
terminative szerencsétlenségig szerencsétlenségekig
essive-formal szerencsétlenségként szerencsétlenségekként
essive-modal — —
inessive szerencsétlenségben szerencsétlenségekben
superessive szerencsétlenségen szerencsétlenségeken
adessive szerencsétlenségnél szerencsétlenségeknél
illative szerencsétlenségbe szerencsétlenségekbe
sublative szerencsétlenségre szerencsétlenségekre
allative szerencsétlenséghez szerencsétlenségekhez
elative szerencsétlenségből szerencsétlenségekből
delative szerencsétlenségről szerencsétlenségekről
ablative szerencsétlenségtől szerencsétlenségektől
Possessive forms of szerencsétlenség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szerencsétlenségem szerencsétlenségeim
2nd person sing. szerencsétlenséged szerencsétlenségeid
3rd person sing. szerencsétlensége szerencsétlenségei
1st person plural szerencsétlenségünk szerencsétlenségeink
2nd person plural szerencsétlenségetek szerencsétlenségeitek
3rd person plural szerencsétlenségük szerencsétlenségeik

Synonyms

Derived terms

See also

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.