sövény

Hungarian

Etymology

Stem cognate of sző (“to weave”) + -vény (“noun-forming suffix”).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈʃøveːɲ]
  • Hyphenation: sö‧vény

Noun

sövény (plural sövények)

  1. hedge
  2. (anatomy) septum (a wall separating two cavities)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative sövény sövények
accusative sövényt sövényeket
dative sövénynek sövényeknek
instrumental sövénnyel sövényekkel
causal-final sövényért sövényekért
translative sövénnyé sövényekké
terminative sövényig sövényekig
essive-formal sövényként sövényekként
essive-modal — —
inessive sövényben sövényekben
superessive sövényen sövényeken
adessive sövénynél sövényeknél
illative sövénybe sövényekbe
sublative sövényre sövényekre
allative sövényhez sövényekhez
elative sövényből sövényekből
delative sövényről sövényekről
ablative sövénytől sövényektől
Possessive forms of sövény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. sövényem sövényeim
2nd person sing. sövényed sövényeid
3rd person sing. sövénye sövényei
1st person plural sövényünk sövényeink
2nd person plural sövényetek sövényeitek
3rd person plural sövényük sövényeik

Derived terms

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.