megszólamlik

Hungarian

meg- +‎ szólamlik

megszólamlik

(intransitive, archaic, literary) to start speaking
- 1855, Zsigmond Kemény, Özvegy és leánya, part 3, chapter 14:
  – De hol találunk itt orvosra? – említé Horváth. ¶ – Ha csak az a baj, jelenthetem alássan – szólamlott meg a szász –, én a segesvári kirurgus vagyok, s magammal szoktam az operációkra és amputációkra szükséges eszközöket hordani.

conjugation of megszólamlik

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Infinitive			megszólamlani
Past participle			megszólamlott
Present participle			megszólamló
Future participle			-
Adverbial participle			megszólamolva
Potential			megszólamolhat
Indicative mood	Present	Indefinite	megszólamlok	megszólamlasz	megszólamlik	megszólamlunk	megszólamlotok	megszólamlanak
	Present	Definite	intransitive verb, definite forms are not used
	Past	Indefinite	megszólamlottam	megszólamlottál	megszólamlott	megszólamlottunk	megszólamlottatok	megszólamlottak
	Past	Definite	-
Conditional mood	Present	Indefinite	megszólamlanék	megszólamlanál	megszólamlana	megszólamlanánk	megszólamlanátok	megszólamlanának
Conditional mood	Present	Definite	-
Subjunctive mood	Present	Indefinite	megszólamoljak	megszólamolj or megszólamoljál	megszólamoljon	megszólamoljunk	megszólamoljatok	megszólamoljanak
Subjunctive mood	Present	Definite	-
Conjugated infinitive			megszólamlanom	megszólamlanod	megszólamlania	megszólamlanunk	megszólamlanotok	megszólamlaniuk

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.