köztisztviselő
Hungarian
Etymology
köz (“public”) + tisztviselő (“official”)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkøstistviʃɛløː]
- Hyphenation: köz‧tiszt‧vi‧se‧lő
Noun
köztisztviselő (plural köztisztviselők)
- civil servant, public servant (a government employee)
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | köztisztviselő | köztisztviselők |
| accusative | köztisztviselőt | köztisztviselőket |
| dative | köztisztviselőnek | köztisztviselőknek |
| instrumental | köztisztviselővel | köztisztviselőkkel |
| causal-final | köztisztviselőért | köztisztviselőkért |
| translative | köztisztviselővé | köztisztviselőkké |
| terminative | köztisztviselőig | köztisztviselőkig |
| essive-formal | köztisztviselőként | köztisztviselőkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | köztisztviselőben | köztisztviselőkben |
| superessive | köztisztviselőn | köztisztviselőkön |
| adessive | köztisztviselőnél | köztisztviselőknél |
| illative | köztisztviselőbe | köztisztviselőkbe |
| sublative | köztisztviselőre | köztisztviselőkre |
| allative | köztisztviselőhöz | köztisztviselőkhöz |
| elative | köztisztviselőből | köztisztviselőkből |
| delative | köztisztviselőről | köztisztviselőkről |
| ablative | köztisztviselőtől | köztisztviselőktől |
| Possessive forms of köztisztviselő | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | köztisztviselőm | köztisztviselőim |
| 2nd person sing. | köztisztviselőd | köztisztviselőid |
| 3rd person sing. | köztisztviselője | köztisztviselői |
| 1st person plural | köztisztviselőnk | köztisztviselőink |
| 2nd person plural | köztisztviselőtök | köztisztviselőitek |
| 3rd person plural | köztisztviselőjük | köztisztviselőik |
Derived terms
This article is issued from
Wiktionary.
The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike.
Additional terms may apply for the media files.